A XVIII. századtól datálható törökbecsei építészeti örökség változatos képet mutat. A két területi egység mellett, amelyet Törökbecse és Aracs régi központja alkot, jelentős számban vannak olyan szakrális épületek is, amelyek impozáns jellegük és gazdag kulturális hagyományuk mellett, az itt élő emberekről, az itteni életmódról és a több nemzetiségű közeg gazdag hagyományairól adnak hiteles képet. Jelentős számú, főként szakrális építményt, kimagasló jelentőségű kulturális műelmékké nyilvánítottak. Ezek közé tartozik az ún. kolostor is – a Tisza partján található kis templom.

A Tisza partján lévő pravoszláv kolostor kimagasló jelentőségű kulturális érték. Arsenije Radivojević pravoszláv szerzetes jelentése szerint, amely 1758-ban, a szakrális épületek meglátogatása során készült, ez a kis templom 1741-ben épült szilárd anyagból, amire kevés ilyen példát ismerünk az akkori Bánátban. A hagyomány szerint a kolostor egy templom maradványaira épült, amit előzőleg a török hadsereg felgyújtott. A kápolna a XVII. században épült egyhajós építmény, félkör alakú oltári apszissal és egy toronnyal. A korabeli iratok arról tanúskodnak, hogy 1731-ben itt állt egy imaházként használt vesszőkunyhó, vagy vert falú ház és egy megőrzött antiminsz, ami ma is látható a kis kápolnában. Mivel a török hódoltság idején ezen a helyen állt egy pravoszláv kolostor, így ezt a nevet a mai napig megőrizte. Arsenije Radivojević szerzetes említése szerint, Törökbecsén van egy templom, ami téglából épült, „öt üvegablakkal, két ajtóval, amit asztalos készített, és amelyen német zárak láthatók; különféle fából készült boltozattal, a falak színnel befestve; téglapadlóval; fenyőzsindellyel; az udvar karókkal körülkerítve.“ A templom védőszentje Szent Miklós volt és két haranggal rendelkezett. Sokszor ezek a leírások megfeleltek a Szent Miklósnak szentelt nagy pravoszláv templom leírásainak is, főként hogy ezt a templomot Mária mennybevételének szentelték. Ezért is a város ünnepe a Nagyboldogasszony napja. A korabeli iratok mégis arról tanúskodnak, hogy a kis templom (a kolostor) előbb épült, mint a központban lévő, nagy pravoszláv templom.  Ugyanezek az adatok megjelennek kétszáz évvel később is, Miloje Milošević építészmérnök dokumentumaiban is: előzőleg ezen a helyen, vagy a közvetlen közelében egy imaházként használt vesszőkunyhó vagy vert falú ház állt, amit az a megőrzött antiminsz is bizonyít, amelyet Nikola Dimitrijević szentelt fel a Szent Miklós templom részére Törökbecsén, 1733. november 3-án. Az épület legnagyobb értéke mindaz az ingóság, amit ma is őriz a kolostor. Különösen értékes a Sárkányölő Szent Györgyöt ábrázoló triptichon, ami a templom központi részén látható. Az oldalsó részek a szent életéből való részleteket ábrázoló munkák. A Királyi ajtó, a Keresztre feszítés, és a Szent Jánost ábrázoló központi ikon egy XVIII. század végén és a XIX. század elején festett ikonosztáz részeit képezik, illetőleg egy sor olyan ikon is, amelyeknek ugyanebből az időszakból eredő festője ismeretlen, ám amelyeket szintén a kolostor őriz. A kápolnát több alkalommal is felújították: 1969-ben, 1975-ben,1979-ben és 1987-ben, a körülötte álló kerítést pedig 2009-ben építették.

Leave a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .