Az első aracsi templom létezéséről szóló adat 1743-ból datálódik, ám a templom pontos helye ismeretlen. Ugyanabban az évben Georgije Popović temesvári-lippai metropolita megszentelte azt az oltárabroszt az aracsi Keresztelő Szent János templomában történő szertartáshoz, amelyet a temesvári egyházmegye kincstárában őriznek. Ami bizonyos adatként vehető, hogy 1752-ben a szerb határőrök építettek egy templomot a mai templom helyén, amikor Bácskából Aracsra jöttek. A templomot Keresztelő Szent Jánosnak szentelték és az antiminszt a templom részére Georgije Popović püspök szentelte fel 1753-ban.

Az első templom egy vesszőfonatos épület volt, amelynek “négy ablaka és két egyszerű ajtaja van, boltozata nincs, kivéve egy kisebb az oltárnál, nádfedeles, van harangja és az udvar nincs körülkerítve és 4 fő ikona van…”.

Stevan Nikolić pap lejegyzése szerint: “Ezt a szent könyvet, amit Szent Evangéliumnak hívnak amely előzőleg a péterrévei templom tulajdona volt, a péterrévei templom az újonnan betelepült Fránjevói Sáncban található Keresztelő János templomának adományozta1752-ben”.

A mai templom előtt, amelyet 1807. november 24-én szentelt meg Jovana Jovanović pravoszláv pap, a vesszőfonatú épület után egy szilárd anyagból készült templom is állt. Ennek a templomnak a belseje márvány volt, az énekesi padok és az asztalok 1825-ben készültek. A padok között 14 asztal van, a férfiak részére 60, a nők részére 47. Az aracsi lakosok a templom építésére 1793-ban kölcsönt kértek a Magisztrátustól. Ez a templom kisebb volt, de volt benne ikonosztáz, ellentétben a vesszőfonatos épülettel, amelynek még nem volt ikonosztáza.

A mai templom az előzőleg épített templom kibővítet változata, amelyet bizonyít az északi falon látható ék, amely a “szűzanya asztala” felé néz. Az elmondások szerint, a hívők a becsei várról hoztak köveket a templom alapjához és a torony megépítéséhez. 1776. 08. 31-én, Mojisije Putnik, temesvári püspök először látogatott el Aracsra, ez számítható az első érseki látogatásnak a templomban. Mai kinézetét 1807-ben kapta. Szilárd anyagból épült, 37 m hosszú, 15 m széles, a torony 44 m magas. Az ikonosztázt áthelyezték az új templomba, és ott volt 1826-ig, amikor egy új ikonosztáz készült, a régit pedig eladták a bocsári templomnak 300 forintért. A régi ikonosztázt sajnos nagyon kevés pénzért tudták eladni, lévén ugyanolyan értékes, mint az új. Vlaškalin pap elmondása szerint: „a templom festéséért és a meszelésért összesen 21 106 forintot fizettek, az ikonosztáz kidolgozásáért és bearanyozásáért összesen 6 865 forintot.” Innen tudhatjuk, hogy az ikonosztáz festményeit Petar Čortanović készítette 1834 és 1836 között, viszont ez az adat nem fogadható el teljes mértékben, tekintettel az adott időszakban a festőművész lakásának és munkájának helyére és körülményeire. A legmegbízhatóbb adat az, hogy az új ikonosztáz Jefimije Popović munkája, aki egy nagybecskereki ikonfestő volt. A műaranyozást Franz Kolb készítette. A dokumentumok alapján, a templomtorony Leopold Reidn munkája, amit 15 837 forintért készített. A templomot 1903 újították fel. A helyreállított templomnak 4 harangja volt: a 675 kilogrammos nagy harang, amelyet Budán öntöttek 1791-ben,  a másik 350 kg-s, amelyet 192-ben öntöttek szintén Budán, a középső 220 kg, és 1788-ban úgyszintén Budán készült, a legkisebb pedig egy 100 kg-s harang, amit 1845-ben készítettek Versecen. Az I. világháború alatt hadi célokra rekviráltak 3 harangot, a második legnagyobbat, a közepest és a kis harangot. A háború után visszakerültek a harangok a helyükre, mivel 1931-ben új harangokat vásároltak. A belgrádi Balkan harangöntödéből ered 2 harang, egyet pedig Mladen Belić nyugdíjazott tanító adományozott a templomnak. A “Samo sloga Srbina spasava” (Csak az egység menti meg a szerbet) feliratú rézcímer Milan Jovanović újvidéki rézműves munkája. 1861-ben vásároltak egy oltárt és vörös márványból készült keresztelőtálat és keresztelőmedencét. Ugyanebben az évben szolgálták az első misét is az új oltáron. Az oltárabroszt 1906. október 13-án szentelte fel dr. Georgije Letić püspök.

A legnagyobb egyházi ünnepek alkalmával mozsárlövésekkel szólították a hívőket az istentiszteletre. Ezek leginkább a templomudvarban dördültek el, Aracson pedig a pravoszláv templom előtti kereszteződésnél. A mai Aracs területe 2018-tól a szerbiai ingatlan kulturális javak része, és ezzel a templommal, az aracsi katolikus templommal, a múzeummal, a régi községháza épületével és egyéb értékes kulturális-történelmi épülettel együtt Törökbecse község kiemelt részét képezi.

Leave a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .