A vár minden részét ugyanabban az időben építették, olyan díszítőelemek nélkül, amelyek a gazdagságot és a fényűzést jelképeznék, tehát a rendeltetése kizárólag a védelem volt. A vár téglából épült, míg a városi torony széleit kővel borították. A várat körülbelül 30 méter széles és 3 méter mély sánc vette körül. A felvonóhídon át vezető út a vár első részébe vezetett, amelyet cölöpfalak határoltak, majd innen az út az első városkapuhoz folytatódott, amelyet oldalról félgömb védett. A városi kapun keresztül, egy kis emelkedővel, az első várudvarra lehetett érkezni, egyenesen pedig a fő vártorony volt látható, amely mögött a külső falon, a várparancsnok lakása volt található. A város, az erődítmény nélkül 2231 négyzetméter területű volt, míg a vár átmérője 48,5 méter, a várfal és a tornyok hossza pedig 280 méter volt. A vár és annak története valójában Törökbecse és Aracs történelmének is részét képezi. Mivel több neves uralkodó kapcsolódik hozzá, Stefan Lazarević, Brankovics György, Hunyadi János, Mátyás király, stb., bizton állítható, hogy jelentősége és sorsa is összekapcsolódik a Pusztatemplom gazdag történelmével. Becsét először 1238-ban említik a korabeli iratok, amikor IV. Béla király újból visszaadja Becse falut (Willa Wechey) a lovagoknak, a keresztesek székesfehérvári konventjén, miután 1235-ben elvette tőlük, amely előtte a Bácsi vár királyi parancsnokság tulajdonában volt, a fuvardíjjal és a vásár megtartásának jogával együtt. A dokumentumok szerint, a keresztesek konventje, a becsei birtokok megőrzése és a tiszai hajószállítás jövedelmezése miatt, a tiszai sziget legmegfelelőbb pontján építette ki Becse városát. A vár illetve a város a XIV. század első felében épült, de bizonyos források szerint előbbre is tehető a város felépítése. Főként, hogy a vár romjaiban ősi római erődítmény maradványaira és római pénzérmékre is bukkantak. Emellett egy XII. század elejéről származó kardot is találtak a régészek, ami arra utalhat, hogy nem a székesfehérvári keresztesek építhettek erődöt elsőként, hanem hogy már előtte is létezett itt valamilyen építmény. 1342 után sokáig semmi információt nem tudunk a várról, egészen 1386-ig, amikor a leendő magyar trónörökös, János Zsigmond brandenburgi választófejedelem, a várat Losonczi László és Losonczi István testvéreknek ajándékozza. Nem ismerjük a történetét annak, hogy a vár hogyan került Stefan Lazarević tulajdonába, ám annyi ismeretes, hogy már a XIV. században a szerb despotáé a vár. 1419-ben Stefan Lazarević unokaöccse, Brankovics György örököli a várat. György despota itt él időskorában, a politikai kapcsolatait innen tartja fenn, és egyben pihenéssel és vadászattal tölti idejét, majd 1441-ben a despota rokonának, Birini Pálnak ajándékozza Becsét a környező településekkel együtt (10 falu és 4 város). 1442-től Becsén tartják a Torontál vármegyei gyűléseket.
A XV. század végén Brankovics Vuk szerb despota sikeresen megvédte a várat a török hadseregtől. A Brankovicsok kihalása és Mátyás király halála után, Becse a Vingárti Geréb erdélyi család tulajdonába kerül. A Becsei várat Dózsa György felkeléseivel kapcsolatos dokumentumok is megemlítik. Mindaddig van róla információnk, amíg Szokolovics Mehmed pasa parancsnoksága alatt a török hadsereg meg nem hódította a várat. A törökök uralkodása alatt a várról keveset tudunk, ám létezik egy nagyon értékes forrásunk, a korabeli világutazó, Evlija Cselebi, 1665 körüli, Becse szép város című leírásából. A török hódoltság alatt a várnak nem volt stratégiai jelenősége, mi több, Savoyai Jenő írásbeli parancsára 1697-ben raktárrá alakították át. A karlócai béke előírása szerint 1701-ben minden erődítményt a Tiszán leromboltak, így a Becsei vár is erre a sajnálatos sorsra jutott. A rombolása 1701 márciusában kezdődött és május 5-én fejezték be. A vár alapjának maradványai később zavarták a tiszai hajózást, ezért utólag aláaknázták 1911-ben. Dr. Szentklárai Jenő (1843-1925), híres törökbecsei teológus és történész saját leírásaiban „Őseink legnemesebb hazafiságának és fenséges polgári erényeinek tiszteletre méltó ereklyéje... " a Becsei vár. 1419.
