Aracsi pusztatemplom
A termékeny vajdasági rónaság közepén lévő arany búzakalászok között, évszázadok tanújaként, ősidők emlékműveként áll egy kora keresztény szépség – az aracsi pusztatemplom! A szakrális épület és lokalitásának viharos és ismeretlen története, a templom maradványai, amelyek mindmáig ellenállnak az időjárás viszontagságainak, szembeszállnak esővel és viharokkal, a falak őrizte titkok, és a szántóföld, amely elfedi a múltat, melynek történeteinek feltárását ezután kell elvégezni… minden egyes felsorolt elem az aracsi pusztatemplom történetének egy része!
Isten hozott a Pusztatemplomnál, hallgassuk meg, milyen titkokat árulnak el nekünk a templom ódon falai… Az Aracsi pusztatemplom az egyik legfontosabb középkori építmény Vajdaságban. A Köztársasági Műemlékvédelmi Intézet 1968. február 16-i határozata alapján, kulturális műemlékként az állam védelme alá helyezték.
A régészek szerint a Pusztatemplom környéke már az őskorban lakott terület volt (a feltárások alapján létezhetett itt egy őskőkorszaki település). Az elsődleges építmény ezen a helyen egy XI. századi, valószínűleg plébániatemplom vagy kápolna. A legkorábbi írásos emlék a Pusztatemplom településről a XIV. század első feléből ered, paplakként említik a Torontál megyei egyházközösség katolikus plébániáinak pápai tizedjegyzékében.
A régészek intenzív munkálatokat folytattak itt az utóbbi négy évtizedben, amely jelentős régészeti lelőhelyként ismert, és a munkálatok során egy ókori nagy temető maradványaira bukkantak. Az ezt megelőző, vert falú templom (XII. század) körül épülhetett, és amelybe a háromhajós, román stílusú bazilika felépítése után is folytatták a temetkezést. Ez azt jelentette, hogy a plébániatemplom szerepét a bazilika vette át.
A település a XII. és a XV. század között élt és fejlődött a legintenzívebben. Minden szempontból a XV. század az aranykora a településnek. Erre az időszakra tehető a pusztai városok felemelkedése, amikor Aracs is oppidumi rangra emelkedett. Ez egy átmeneti típusa a településnek, a középkori falu és a királyi város között. Az oppidumok a nemesség vagy egy egyházi főméltóság tulajdonában volt, ám lakosságuk bizonyos kedvezményekben részesült. A mai Bánát területén 1390 és 1500 között 58 oppidum státuszú település létezett. Az egyik ilyen kedvezmény, amit élvezhettek a lakosok, a vásárok megtartásának engedélye volt. Így Aracson a szerdai nap volt a vásárnap.
Ebben az időszakban (1442) a Pusztatemplom Brankovics György szerb fejedelem fennhatósága alá tartozott. Ekkor Aracs Torontál vármegye egyik jelentős településeként ismert, ahol fontos nagygyűléseket tartanak, amelyekről értékes okmányok maradtak fenn. A XV. században az Aracs település több évtizedig szerb despoták tulajdonában volt, akik a korabeli magyar fejedelmek legközelebbi tanácsosai voltak. Luxemburgi Zsigmond magyar király és Stefan Lazarević szerb despota katonai-politikai szövetséget kötött 1404-ben, az ankarai csata után, ami után a szerb fejedelem fennhatósága alá kerül Belgrád, Mácsva illetve számos magyarországi birtok. Városokat és falvakat kapott, jövedelmező bányákat, a teljes Torontál vármegyét, egy gazdag palotát Budán és természetesen Aracsot. Majd Stefan Lazarević halála után birodalma unokaöccsére, Brankovics Györgyre öröklődik.
Miközben V. Lászlóval való összetűzései, és Hunyadi Jánossal való politikai nézeteltérései miatt, a despota több birtokát is elveszti, és halála után a fia, II. Brankovics Lázár követi a trónon. 1459-ben, Szendrő várának a török kezére kerülése után, Mátyás királyé lesz minden, ami a despota birtokában volt Magyarország területén, így lesz végül Törökbecse Szilágyi Mihály tulajdona. A pusztatemplom elsődleges szakrális építménye ugyanazon a lokáción helyezkedett el, ahol ma is láthatóak a XIII. századi román stílusú bazilika maradványai. A bazilika középső hajója alatt egy egyhajós, harangtorony nélküli templom maradványaira bukkantak. A templom falai sárgaföldű vert falból és vörös téglából készültek, a gótikus stílusú harangtornyot pedig a XIII. században építették hozzá. Végül ezután épül az előző plébániatemplom alapjaira a háromhajós román stílusú bazilika. A bazilika alapja tégla és mészhabarcs, a falait pedig sárga földből és vörös földből készült téglából építették, amely valószínűleg a település mellett található téglagyárból eredt. A díszítőelemeket minőségi kövekből és erdélyi kőbányából származó vörös márványból faragták. A bazilika padlózata alatt három síremléket fedeztek fel, amelyek valószínűleg az akkori nemesek síremlékei voltak. Ugyanis a hagyomány szerint a gazdag polgárokat a templomban temették el. Néhány jel arra utal, hogy már a templom építése előtt is voltak temetkezések itt. Összesen 98 sírhelyet dokumentáltak (amelyből néhány részben megmaradt). Ugyanezen a helyen találtak 34 olyan érmét is, amelyek a XII. század közepe és a XVI. század első fele között voltak forgalomban. Eredetileg a bazilikának nem volt tornya, ám később három szinten építettek hozzá, az északi hajó fölé.
A torony alsó részének alapja négyszögletes, a felső része pedig nyolcszögletű, és egy ugyanilyen nyolcszögletű piramis alakú tető fedi. 1897-ben Dr. Gerecze Péter régész egy olyan kőlapot tárt fel, amelyet ma a pesti Nemzeti Múzeumban őriznek. A követ egy olyan dombormű díszíti, amelynek ábrázolása valószínűleg az eredeti templom alapítására utal. A kő felső része egy papruhában álló, szakállas férfit ábrázol, aki jobb kezével olyan mozdulattal ad áldást, ahogyan a keleti egyházakban teszik, a bal kezében pedig egy tekercset vagy egy könyvet tart. A pap mellszobra alatt a két egyházalapító fejét láthatjuk. A kőtáblán egy sólyom és egy nyerges ló alakja is látható, amely azt jelzi, hogy a templom alapítói az adott törzs vénei voltak, a pap és az alapító feje mellett pedig egy latin nyelvű, az idők során meglehetősen elkopott, szöveg olvasható.
Minden jel arra utal, hogy ez eredetileg egy ima szövege lehetett. A XIV. század utolsó évtizedében megjelenik a ferencesek rendje a pusztatemplomban. Kotromanić Erzsébet hercegnő engedélyt kért a Római Kúriától, hogy az elnéptelenedett pusztatemplomban ferencesek lakjanak, majd 1378-ban megkapta az Apostoli Szentszék jóváhagyását. Végrendeletében 500 forintot hagyott az építkezéshez, egy atlaszselyemből készült, gyöngyökkel díszített miseruhát, két ezüst keresztet a gyertyás felvonulásokhoz, és két ezüst kancsót. A ferencesek tevékenységének nyomát az északi hajó hátsó része feletti torony tükrözi. Az 1386-ban elfoglalt Tisza menti városkával együtt a pusztatemplomot is kipusztították. Ekkor Zsigmond király erődítményeket építtet az Oszmán Birodalom határaira, és szövetséget köt Lazarevics István szerb despotával. Ennek alkalmával nagybirtokokat adományoz a despotának, beleértve Torontál vármegyét és Aracsot is. Majd Szendrő 1459-es bukása után a szerb despotát megfosztották minden magyarországi birtokától. Becse vára Szilágyi Mihály kormányzó vezetése alá kerül. 1462-ben, Szilágyi Mihály meggyilkolása után, a birtokokon Mátyás király uralkodik. Ekkor lesz a Pusztatemplom ferences rendi kolostor.
A kolostor valószínűleg a XVI. század végére néptelenedik el újra, amikor a mai Bánát területe, I. Ferdinánd magyar király és Szapolyai János közötti harc színhelyévé válik. Az utolsó adat, amely Araccsal és a kolostorral kapcsolatos 1533-ból származik, amikor Neszti János atyát nevezték ki a kolostor rendfőnökévé. Ez után nincs újabb információnk a pusztatemplommal kapcsolatban. A gyakori török támadások miatt az összes kolostor a XV. század végén kiürült, ellenben Aracs település a török hódoltság alatt is létezett, és kereskedelmi központként volt ismert. A becsei kerülethez tartozott a környék összes településével együtt. Az 1567-beli török adólajstromban 78 szerb család kerül nyilvántartásba Aracson. Egyben Aracs volt Becse, a kerület központja után, a kerület legnagyabb települése is. A társadalmi-gazdasági hatásokon kívül, a település természetes környezetében bekövetkezett változások is hozzájárultak a település eltűnéséhez. Aracs települése ugyanakkor tűnik el, amikor a közeli Galád és Hollós települések is.
Ez valószínűleg a Galád folyó kiapadásának a következménye volt, amely folyó összekötötte ezeket a településeket.
Miután a folyó elvesztette természetes kapcsolatát a Maros folyóval, a folyam mocsárrá változott. Ezáltal eltűnt egy tucatnyi település a Maros környékéről, beleértve Aracsot is.
Egyéb látnivalók
KIVÁLASZTJA A MAGÁNAK A LEGJOBBAT