Kortársa és személyes barátja volt olyan híres embereknek, mint: Laza Kostić, Mihajlo Pupin, Uroš Predić, Mihajlo Polit-Desančić, Jovan Jovanović Zmaj, Jovan Bošković, Paja Jovanović, I. Sándor jugoszláv király és Mária jugoszláv királyné, illetve Pál herceg és Olga hercegné, valamint más számos korabeli befolyásos személy. Ám mindenek mellet, a legkülönlegesebb baráti viszony névrokonához, Laza Kostićhoz fűzi.
Lazar és Sofija Dunđerski legfiatalabb lányát, a gyönyörű Jelenát, azaz Lenka Dundjerskit, Laza kislányként ismerte meg, mivel a család nagy barátjaként és Lazar komájaként gyakori vendég volt otthonukban. Laza Kostić, az egyik legkiemelkedőbb XIX. századi szerb romantikus költő, furcsa és ellentmondásos személye volt az adott kor irodalmi életének. Örökös lázadóként sokszor jött összetűzésbe a szerbiai hivatalos politikával, majd I. Miklós montenegrói király hívására Cetinjére költözik, és ott dolgozik a hivatalos montenegrói újság szerkesztőjeként. Több évet tölt Montenegróban és csak Lazar Dunđerski hívására tér vissza Szerbiába, amikor a Dunđerski-birtokon megpillantja a hosszú, szőke hajú és égszínkék szemű lányt – Lenka Dunđerskit! A huszonegy éves, intelligens, gyönyörű, független, fiatal dáma elvarázsolja a költőt. És Lenka sem marad közömbös iránta. A borzas hajú, ékesszóló, szellemes költő, aki rendkívül furcsa modorú és világnézetű volt, ugyanúgy Lenka nagy szerelme lesz! Az értelmiségi, jogi tudományok doktora, az újvidéki gimnázium tanára, Shakespeare első szerb fordítója, egy poliglott személy, a tehetséges romantikus költő, úgy vonta be magát a lány szívébe, mint egy szellem a palackból… A szerelmes rajongás és a vágy körüllengték a lány szívét.
A törökbecsei Sokolac kastély, Lazar Dunđerski gyönyörű birtoka, gyakran szolgált a két szerelmes találkozóhelyéül. Ez volt az a hely, amely a két szerelmest hosszú sétákra és izgalmas beszélgetésekre inspirálta. A csodálatos Sokolac-nyaraló, amelyet korábban Nagy szállásnak neveztek, egy 3997 hektáros termékeny szántóföldön lévő hatalmas birtok, olyan parkkal, amelyet százéves platánfák illata kering körül, mint egy mesebeli kastély, úgy emelkedik a bánáti síkság termékeny földjéből, annak a szerelemnek a műemlékeként, amelyet még a halál sem tudott megszakítani.
Lenka naplója:
Sokolac, 1984, nyár
“Megfestették a portrémat. Uroš úr nagy szakértelemmel, mesterien megcsinálta. Kicsit melankolikusabb az arcom, mint amilyen volt, amikor elkezdte a képet (de, óh, milyen arcom is lehetne vajon!), ám mindent jól eltalált: a szőke hajam a copfom a nyakam a kezem – különösen a déditől kapott báli ruhám, a szalaggal és a csipkevirágokkal a szabad vállamon. És a váza, tele liliomokkal, a ruhám színével összhangban, és a sárga rózsák (jaj, minő jelkép a hangulatomhoz). Mindez egy halvány kék drapéria előtt, a háttérrel, amely annyira elüt az összes ősöm sokolaci portréjától. Apa nagyon elégedett a képpel, gazdagon megjutalmazta Uroš urat. Nekem is tetszik, nem mondhatom, hogy örülök a jelenlegi lelki állapotomnak, de a kép gyönyörű és elégedett vagyok magammal rajta. Ki tudja, lehet, hogy ez a portré marad az egyetlen nyoma annak, hogy valaha is léteztem ezen a világon. Az én (ah, franciaágyam) fölött fog lógni, a szobámban lévő nagy tükör mellett. Ha bármikor leülök az íróasztalomhoz, ezentúl még egy Lenka fog majd mindig oldalról figyelni rám. Ah, bárcsak az is láthatná, akinek szánták! " Izgalommal, várakozással, vágyakozással teli napok voltak ezek... Lazar Sokolacra való látogatásának örömére… mintha most is hallanánk a szebbnél-szebb szonátákat Lenka zongorájából... Lazar Dunđerski földesúr által szervezett bálak és fogadások a legpazarabbak közé tartoztak ezen a vidéken, az ünnepi bálokra lovaskocsikkal érkező hölgyeket és urakat a legfinomabb francia parfümök illata lengte körül, és a legszebb dallamok kísérték őket, amelyek a mai napig visszhangzanak a termek falai között... És Lenka régóta várt tánca az est csillagával – Laza Kostićtyal! Szokolac, az Úr 1891. évében „Ma először néztem meg magam a szobámban lévő tükörben – úgy, ahogyan ő figyelt engem azon a felejthetetlen estén. Tudom, tudom, a szőke hajam, a szemeim, a derekam… még a bécsi fiatal férfiakat sem hagyták hidegen. Ám én mindegyikre csak legyintettem egyet, és nem érdekelt senki, várva azt a pillanatot, amikor majd úgy érzem, hogy az igazi fog szólni hozzám. S összerezzentem. Talán csak nem az igazi érkezett meg! Még egyszer megfordultam a tükör előtt, kiengedett hajjal, amely egyébként mindig Bebica dajkám segítségével be van fonva a kalap alatt. Ó, Istenem, mi minden rejlik, miféle tikok az emberi érzésekben? Le muszáj mennem.” A törökbecsei Sokolac kastélyt Lazar a kedvenc lányának, Lenkának szerette volna ajándékozni a hozományba, ám sajnos a nyaraló nem várta meg a gyönyörű Lenkát. Lazar Dunđerski odaajándékozza a kastélyt idősebb lányának, Emiliának, aki Ivanović grófhoz megy férjhez. A klasszicista stílusban épült gyönyörű Sokolac egy olyan lengyel kastélytípus, amely akkoriban elterjedt volt Európa-szerte. A földszinti téglalap alakú épület előtt kiemelkedő oszlopos előcsarnok van, amelyet négy oszlop tart. Ez a cseréppel borított előcsarnok az épület főbejárata. A hátsó homlokzaton szintén van egy fedett terasz, hat kisebb oszloppal, egy négyvizes tető és egy kilátótorony, ez az ami igazán különlegessé teszi ezt a nyaralót. Ami akkoriban ritkaságnak számított, az a tágas tekepálya volt az épület alagsorában. Ennek a komplexumnak még számos gazdasági létesítmény a részét alkotja (pajták, istállók, műhelyek) és minden pompájával és szépségével együtt tükrözi a szerb nemesség valamikori életmódját. A nyaraló melletti rendezett park és az erdő, a számtalan fajta madár csiripelése, minden évszak a maga varázslatos formájában, a határtalan szerelmi történet és a bánáti rónaság gyönyörűsége – ez mind a Sokolac kastély részét képezi... A fiatal költő szeretete és a szenvedélye miatt a kisasszony megszállottjává válik, ám a nagy korkülönbség, valamint a családjához kapcsolódó szoros barátság megakadályozza őket, hogy ezt a szeretetet és lelkesedését házassággal koronázzák. Az eredmény: tiltott szerelem, tiltott vágyakozás, titkolt találkozók, levelek, a szerelem hatalma, amelyet a költőnek el kellett rejtenie a világtól és önmagától... Egyedüli megoldás, menekülés a Krušedol kolostorba! Igen, ott el tudja majd felejteni Lenkáját! … igen, ez lesz az örök boldogság titka! A házasságszerzésre való törekvések Lenka körül Nikola Teslával kapcsolatban… ez lesz a kiút! És a végén a költő házassága Julijana Palanačkival… ahol véget is ér a szerelmi történet! Lenka nagy álma, hogy Lazaval Velencébe utazzon, továbbra is elérhetetlen marad, hiszen ő valaki mással utazik majd el ugyanebbe a Velencébe... A szomorúság és a fájdalom napjai sorakoznak, mint gyöngyök a nyakláncon ... Lenka Dunđerski Szent Mihály arkangyal napján, 1895-ben, 25 éves korában halt meg, bánatában és a beteljesületlen szerelmében egyedül szenvedvén. Ez az a nap, amikor a hívők hálát adnak Szűz Máriának Velencében. Az orvosok szerint kiütéses tífuszban halt meg, de az ő naplói másról árulkodnak:
(Utolsó naplóbejegyzés)
„Holnap lesz a huszonhatodik születésnapom. Mit éltem meg az utóbbi öt év alatt? Kizárólag szenvedést. A szerelem szenvedés, és én már nem is tudnék többé szeretni senkit. Akkor miért az élet, ha nincs benne szerelem? Életem végéig a szüleim otthonában élni? Mert én már szeretni többé nem tudok. Igen, holnap van a születésnapom. Magamnak és neki is a legértékesebb ajándékot fogom adni: ami örökkévaló, és amelyet sosem felejtünk. Legalábbis, amíg ő életben van. Tudni fogja ő. Meg fog mindent érteni…"
A vigasztalhatatlan Kostić vigasztalást talál a velencei Santa Maria della Salute fogadalmi templomban - és 15 év elteltével, neki, és csak neki íródván megszületik minden idők legszebb szerelmes verse, a határtalan szerelem ódája, amelynek az ég sem szabhat határt, a mindenkori múzsának és lelke örök álmatlanságának - Lenka Dunđerskinek címezvén.
Ám ekkor hölgyem elémbe toppant,
szebbet én soha nem láttam még.
Sötétlő éjben fáklyaként lobbant,
fénylőbben, mint a ragyogó ég.
Elmúltak búim, kínjaim sorban,
helyükre egy jött, maga a vég.
A boldogságba belehalunk-e,
Santa Maria della Salute?
A szeretet dalba és álmokba öntve, az örökkévalóságnál is nagyobb szerelem... álmatlanság és egy-két valóságnak tűnő álom... Amikor meghalljuk ezeket a gyönyörű verssorokat, miközben a sorok ismeretlenbe vezető ösvényein járunk, halljuk a múlt suttogását, amikor ezen a birtokon járunk, és amikor a képek életre kelnek, és megszólalnak olyan szavak, amelyeket csak a szív tud hallani, megértjük a szív összes örömét, vágyát, boldogságát és búbánatát is egyben… A Törökbecse melletti Sokolac kastély kiemelt jelentőségű természeti műemlék.
