E szent helyen való tartózkodás dicső őseink iránti erkölcsi kötelezettséget ró ránk. Mély tiszteletünk kifejezéseként, mélyen meghajolva emlékezünk e szent építménnyel kapcsolatos történelmi időszakra. A Kárpát-medence e gyönyörűségét, a vajdasági építészeti műemlékek ritka, megőrzött kincseként tartjuk számon - a szakrális épületet és a körülötte lévő lelőhely viharos, és a ami napig feltáratlan történetét, a templom romjait, amelyek esővel, széllel dacolva, még mindig ellenállnak az idő rombolásának, a titkokat, amiket rejtenek az ódon falak és a múltat lefedő szántóföldek, a templomot, amely még csak ezután fogja elmesélni nekünk a teljes történetét...
Az eredeti építmény a XI. században épülhetett és valószínűleg plébániatemplomként vagy kápolnaként szolgált. Aracs település legkorábbi írásos nyomait egy XIV. század első feléből származó dokumentumban leljük fel, plébániaként pedig a pápai tizedek jegyzékén szerepel először a torontáli főesperesség katolikus egyházközségei között. A templommal azonos nevű falusi település gazdag középkori kereskedelmi központtá fejlődött, kolostorával és az uralkodó osztály lakóépületeivel együtt. A török hódítások előtti időszakban Aracs kulturális, vallási és gazdasági központként volt ismert, aminek egy csodálatos temploma és gazdag tere volt. Ám legkorábbi története sajnos mégis ismeretlen marad számunkra. Számos uralkodó, egyházi méltóság és gazdag nemes hagyott nyomott a városhoz kapcsolódó eseményeken a történelem során. A jelenlegi templom maradványai a XIII. század első feléből származnak (1230). Stefan Lazarević, majd Đurađ Branković szerb despoták tulajdonában is volt, akinek a halála után fia, Lazar került a trónra. Szendrő eleste után, 1459-ben Szilágyi Mihály birtokába került, majd a XVI. század utolsó évtizedében elhagyatottá válik. A kolostor közelében volt egy erődítmény is az ostromok elleni védekezés céljából, amelyet sajnos lebontottak, valamint ez a kolostor, amelynek sikerült túlélnie a hódító csatákkal és pusztításokkal teli elkövetkező évszázadokat. A társadalmi-gazdasági okok mellett a település természeti környezetében bekövetkezett változások is hozzájárultak annak megsemmisüléséhez. A közeli Galád és Ollus településekkel egy időben tűnt el, ami valószínűleg a Galacka ér kiszáradásának, egy olyan természetes vízfolyás eltűnésének következménye, amely összekapcsolta ezeket a településeket. Miután elveszítette természetes kapcsolatát a Marossal, ez a vízfolyás kis barává változott. Így tűnt el e Maros-ér partjáról egy tucatnyi település, többek között Aracs települése is.