A Sóskopó az egyik legjelentősebb madárélőhely Szerbiában. A veszélyeztetett madárfajok listáján szerepelő számos madárfaj él itt. A Sóskopó a madárvonulási szempontból is igen jelentős pihenőhely több százezer vízimadár számára. Több mint 200 madárfaj jelenlétét regisztrálták, ebből 73 faj fészkel ezen a területen. A rezervátum sajátossága, hogy a Kárpát-medence területére nem jellemző, atipikus madarak szintén fészkelnek benne. Ezek a fajok a ponto-kaszpi térségre és a tengerpartra jellemző madarak. 1989-ben és 2000-ben a Sóskopót nemzetközileg fontos madárélőhellyé (IBA – Important Bird Area) nyilvánították, amely 2660 hektár területet foglal magában. 2004.
A Sóskopó növénytakarójának jellegzetes ismertetője a Thero-Salicornietea növénytársulást alkotó többnyire évelő, szukulens halofitákból álló sziki növényzet, amelyet nem csak környékünkön, hanem a Kárpát-medence teljes területén a kipusztulás veszélye fenyegeti. A part menti övezetét mocsári vegetáció jellemzi, ahol a nádasok (ass. Scirpo-Phragmitetum phragmitetosum) alkotják a legelterjedtebb társulást, egyes részeken pedig magas sás, Carici-Typhoidetum (Phalaridetum arundinaceae) is található. A rezervátum sziki növényzete rövid életű, alföldi jellegű növényzet, amely leginkább nyáron, a vízfelület visszahúzódásakor fejlődik ki. A sós tó partján, főként nyaranta, a víz visszahúzódása után, a sziksófű a legelterjedtebb különleges növényfaj, amelynek a szoloncsák típusú talaj kedvez, mivel a gyengébben elszikesedett, nedvesebb talajokat kedveli, melyek felső szintjeire a vízben oldható nátriumsók felhalmozódása a jellemző. A növényvilág edifikátora, domináns faja, a Salicornia europea, emellett pedig a következő 3 növényfaj van még jelen: Crypsis aculeata, Puccinelia limosa és a Spergularia marginata. Érdekes, hogy e fajok közül néhány kizárja a másik fajjal való együttélés lehetőségét. A víz visszahúzódása után megjelenik a Salicornia europea faj, amelynek a magasabb páratartalom felel meg, és ahogy a talaj szárad, ugyanazon a helyen a Suaeda maritima veszi át a domináns faj szerepét.
A vegetációs időszak végének közeledtével pedig a Puccinelia limosa, a Spergularia media és az Aster pannonicus növik be az élőhely területét. A magyar sóballa (Suaeda pannonica ) szintén otthonára talált a Sóskopón. A domborzat magasabb területein, amelyek legtöbbször az időnként elárasztott sós mezők, a földközi szikesekre jellemző pusztai – gyepi növényzet fejlődik. Afféle kisebb oázisokként jelennek meg, amelyek szintén a Sóskopó sajátosságait gazdagítják. Így a Puccinellietum limosae a legnedvesebb területeken terjed el, a Hordeetum hystricis pedig a legszárazabbakon. A Sóskopó területének peremén a gyepi-pusztai növényzet figyelhető meg. A Sóskopó TR területén számos védett és fokozottan védett emlősfaj csoportjait találhatjuk meg. Főbb állatfajok a közönséges ürge, a kislábú erdei egér és a mezei görény. Ugyancsak ideális környezet a daruféléknek, a vadludaknak, a vadkacsáknak, a gulipánoknak és a parti liléknek. Nagyon sok fajta madár eltűnt erről a területről, ilyen pl. a kékcsőrű réce. A Sóskopót először 1953-ban említették a kékcsőrű réce fészkelőhelyeként, az utolsó fészkelés említése pedig 1962-ben volt.
Ezt követően időnként megjelent 1984-ig, de fészkelés nélkül. Megállapították, hogy a kékcsőrű réce azokban az időszakokban élt ezen a területen, amikor a tó vízszintje elég magas volt, hogy eláraszthassa a környező nádat. Tekintettel arra, hogy az utóbbi években a Kiskopó és a Sóskopó többnyire kiszáradtak, intenzív munkálatok folynak a vízrendszer szabályozásával kapcsolatban, hogy ez a madárfaj is és még sok egyéb faj visszatérjen erre a vízterületre. A Sóskopó Szerbia egyik legjelentősebb és legjellegzetesebb madárélőhelye. Jelentős pihenőhelynek számít a madárvonulás szempontjából. Az őszi vándorlás idején, a kacsák, a libák és a darvak tömegesen gyűlnek össze itt. Ebből kifolyólag egy nap alatt körülbelül 20 000 daru gyűlik össze a Sóskopónál, ami e madárfaj legnagyobb száma, amit ez idáig Szerbiában rögzítettek. A legfontosabb tényezők, amelyek lehetővé teszik a sok, különböző madárfaj összegyűlését, az a rendelkezésre álló táplálék, a kedvező földrajzi elhelyezkedés és ami a legfontosabb - az itt élő madarak számára biztosított béke. Ugyanis, tekintettel arra, hogy a Sóskopó Törökbecsei Vadászegyesület által felügyelt vadászterület központi részét alkotja, ezen a területen a vadászat teljes mértékben tilos. A legaktívabbak a darvak, amelyek hatalmas rajokban gyülekeznek a rezervátumban. A szeptemberben kezdődő, főként Közép-Európából és Szibériából érkező vándorlás során, ezek a madarak az útjukba eső, állomásokat használják pihenésre és táplálkozásra. A magyarországi Hortobágyi Nemzeti Park mellett a Sóskopó a legfontosabb pihenőállomás ezeknek az Afrikába vándorló madaraknak. A tó sekély vize, a környék bevetett földjei és a törökbecsei határ csendje valódi felfrissülést biztosít e madarak számára. Minden év novemberében, amikor a legtöbb daru gyűlik össze a rezervátumban, egy egyedi fesztivál megszervezésére kerül sor Darufesztivál (Festival Ždralova) néven. A természet szerelmesei, a kalandra vágyók, a tudósok, az ornitológusok, a madármegfigyelők, különböző iskolák, óvodák tanulói, a polgártársaink, a szerbiai és külföldi vendégek, mind-mind együtt élvezhetik a darvak egyedi táncát az égen. Ezekben a napokban, a szürke őszi égbolton, a darvak ezrei, óriási rajokban táncolják el felejthetetlen táncukat a szemünk láttára. A csodálatos madarak megfigyelése mellett, izgalmas műhelymunkákat szerveznek a gyermekek számára: verseket írnak, darvakat rajzolnak, jelmezeket terveznek, stb., és ami a legszebb dolog az egészben - egy csodálatos napot töltenek a természetben! A Sóskopó TR kitűnő turisztikai potenciállal rendelkezik: a környék látképe, az érdekes növény- és állatvilág, az állatállományok, a gémeskutak és a környező tanyavilág együtt, a puszta természet szépségétől sokkal többet kínál a turisták számára. Mindez a vajdasági rónaság lakosainak hagyományos életmódját képezik, mindazokkal az apró elemekkel, amelyek a helyiek életét hitelessé teszik.
