Aracs, Borjas és Matejski brod három olyan csodálatos régészeti lelőhely, amely vonzó turisztikai élményként felülmúlja elvárásainkat, és örökre emlékezetünkben marad. Egyfajta történelmi galériaként tarthatjuk számon a mai napig kutatás alatt lévő három régészeti lelőhelyet, amelyeken őskőkorszaki, újkőkorszaki (Tisza- és Vinča-kultúra) és bronzkori régészeti leleteket, és őskori településeket találtak. A vajdasági emberek élete az újkőkorszak kezdetéig végigkövethető. Sok olyan lelőhelyet ismerünk, amelyek ebből a régészeti korszakból származnak, ám Törökbecse község területén rendkívül fontos nyomai találhatók a korai kőkorszakból származó, állandóan lakott településeknek.

1947-ig nem volt térségünkben őskőkorszaki régészeti lelőhely, amikor is a Tisza partján találtak egy agyaras mamutfejet. Ennek az állatfajnak a kihalása az őskőkorszak végéhez és az újkőkorszak kezdetéhez köthető, ami arra enged következtetni bennünket, hogy a környékünk lelőhelyei még mindig nincsenek eléggé feltárva, és még mindig nagyon keveset tudunk róluk. A középső újkőkorszak időszakára régiónkban a Tisza- és Vinča-kultúra jellemző, amely időszak i.e. 3400 és 2800 közé tehető. Törökbecse őstörténete a Tisza-kultúra része, mivel a Tisza középső és alsó folyásának partjához kapcsolódik ez az időszak. A Tisza-kultúra a késő újkőkorszakhoz tartozik. Ez a kultúra hazánk északi területére jellemző, többnyire a Maros, az Aranka és a Tisza folyók közötti lelőhelyekre összpontosulva, egészen a Galacka folyóig, amely e terület déli határát képezi. A későbbi korszakokban ez a kultúra területileg dél felé terjed, a Tisza mentének bánáti oldalán. A Tisza-kultúra települései többnyire dombokra épültek, hogy megvédjék a települést a magas vízáradásoktól.
Az újkőkorszaktól az ókorig tartó átmeneti időszak szintén nagyon fontos a régiónk számára. E régészeti korszakhoz tartozik két jelentős lelőhely Törökbecse és Aracs közelében: a Matejski brod és a Borjas. A Matejski brodnak nevezett lelőhely az egyik legjelentősebb régészeti lelőhely az országban. Matejski brod Törökbecsétől körülbelül 6 kilométerre található észak-kelet irányban, két külön terület, a Matej és a Simogy határán. Ez egy 136 x 50 méteres elkülönített, ovális alakú plató, amely az alsó löszterasz legszélén fekszik. Nyugat felől a plató meredeken ereszkedik egy barába, ami a valamikori Kis-Béga medréből alakult ki. Ez a régészeti lelőhely egy újkőkorszaki település, amely a Tisza-kultúra középső újkőkorszakához tartozik. Ez az időszak i.e. 3900 és 3550-re tehető. A talált agyag- és csonteszközök, a kerámiák és az elszenesedett gabonafélék az akkori lakosság alaptevékenységeire utalnak, ami a mezőgazdaság és az állattenyésztés volt. Különösen jelentős az állatfej (bika, madár) alakú áldozati és ajándéktárgyakból álló áldozati kerámia. A csontokból, kőből és földből készült szerszámok (lapos kőbalták, árak, spatulák, szigonyok, stb.) értékes tárgyai ennek a lelőhelynek.

A Borjas régészeti lelőhelyén számos őskori települést találtak. Tiszatarrós és Kumán között, a Tisza bal partján egy ovális alakú sík található, amelyet Borgyos vagy Borjas neveken ismerünk, Gyakran Borjas pusztának is emlegetik ezt a területet, amely Lazar Dunđerski birtokához tartozott. Az egyik település a Tisza egykori folyásának partján fekszik, és a korai kőkorszakból ered. Ezen a területen a Tisza- és a Vinča-kultúra időszakából eredő tárgyakat találtak, ami a két szomszédos kultúra elemeinek keveredésére utal. A másik egy bronzkori település. A két település mellett egy urnákkal teli temetőt is találtak. 7000 évvel ezelőtt Borjas településén az emberek ülő életmódot folytattak. A házak földből és fából készültek, és mezőgazdasággal foglalkoztak. Szántóföldjeiken egyszemű és kétszemű búzát, árpát, lent, lencsét és borsót termesztettek. A szarvasmarha tenyésztésével foglakoztak, többnyire marhákat, kecskéket és juhokat neveltek, emellett a vadászat és a halászat továbbra is fontos megélhetési forrást jelentett számukra. Az élelmet nagy fületlen tárolókban (pithos) és edényekben tárolták a házaikban. A sütéshez, főzéshez durva, kézzel készített edényeket használtak, míg a talált, Tisza-kultúrához tartozó, luxus kerámiákat speciális díszekként tartották. A textil imitációs motívumokkal gazdagon díszített edények és serlegek, a hihetetlen szakértelemmel készített ékszerek, nyakláncok, fülbevalók és gyűrűk, illetve a kivételes kézügyességgel kidolgozott antropomorf figurák csak egy részét képezik annak a kincsnek, amelyet a földben leltek fel ezen e helyen. Az egyik fontos, őskori mesterek által készített mű, az az edényt tartó ülő szobor, amely a többi lelet másolatával együtt a Törökbecsei Művelődési Házban tekinthető meg.

Az első régészeti feltárásokat 1894 és 1895 között végezték Orosz Endre és Berkeszi István régészek irányításával, akik a temesvári múzeum munkatársai voltak. Később 1903-ban és 1904-ben folytatódtak az ásatások. Az újkőkorszaki település mellett néhány száz méterre egy bronzkori település maradványait is fellelték. Amikor 1895-ben Borjas közelében átirányították a Tisza folyását, az őskori plató egy kis részét is felásták. Ekkor felfedeztek egy éléskamrát, ami 38 bronz tárgyat tartalmazott, ismertebb nevén a Borjas kamrát.

nalaziste1

Azokat a tárgyakat, amelyeket 1918-ig találtak ezen a lelőhelyen, a két legnagyobb temesvári és szegedi regionális múzeumban helyezték el. A későbbi leletek a belgrádi Nemzeti Múzeumban, az újvidéki Vajdasági Múzeumban és a Nagybecskereki Népmúzeumban találhatók. Az utóbbi években egy amatőr régésznek, a nagybecskereki Joca Bakalov mérnöknek volt nagy szerepe ennek a lelőhelynek a kutatásában. Néhány figyelemre méltó lelete világhírűvé vált a régészeti körökben, mint például a talált mérlegek, ekék és szigonyok. Hosszabb szünet után, a Vajdasági Múzeum régészei a németországi, kieli egyetem régészeivel együttműködve mutattak érdeklődést Borjas modern, multidiszciplináris tudományos kutatása iránt. Mindemellett a törökbecsei önkormányzatnak is jelentős szerepe volt a legújabb régészeti kutatásokban. 2014 óta a nemzetközi régészeti csoport a törökbecsei önkormányzat teljes körű támogatását élvezheti. Ebből kifolyólag 2015-ben egy régészcsoport multimédiás kiállítást szervezett a Borjas lelőhelyről. Ekkor bemutatták az előző két régészeti feltáráskor talált eredeti tárgyakat, illetve a Borjas lelőhelyről származó tárgyak másolatait is, amelyeket előzőleg találtak. A kiállítás ünnepélyes megnyitóján autentikus újkőkorszaki ételeket szolgáltak fel Medović Ildikó régésznő közreműködésével. Az újkőkorszaki különlegességek visszavarázsoltak bennünket a távoli múltba, ami által el tudtuk képzelni, milyen ételeket is fogyaszthattak abban a korban őseink. Egy olyan kihívás volt, amelyet érdemes volt bevállalni!

nalaziste6
nalaziste2
nalaziste4
nalaziste3
nalaziste7
nalaziste8
nalaziste5
nalaziste9

Друге знаменитости

ОДАБЕРИТЕ НАЈБОЉЕ ЗА СЕБЕ