A Borjas régészeti lelőhelyén számos őskori települést találtak. Tiszatarrós és Kumán között, a Tisza bal partján egy ovális alakú sík található, amelyet Borgyos vagy Borjas neveken ismerünk, Gyakran Borjas pusztának is emlegetik ezt a területet, amely Lazar Dunđerski birtokához tartozott. Az egyik település a Tisza egykori folyásának partján fekszik, és a korai kőkorszakból ered. Ezen a területen a Tisza- és a Vinča-kultúra időszakából eredő tárgyakat találtak, ami a két szomszédos kultúra elemeinek keveredésére utal. A másik egy bronzkori település. A két település mellett egy urnákkal teli temetőt is találtak. 7000 évvel ezelőtt Borjas településén az emberek ülő életmódot folytattak. A házak földből és fából készültek, és mezőgazdasággal foglalkoztak. Szántóföldjeiken egyszemű és kétszemű búzát, árpát, lent, lencsét és borsót termesztettek. A szarvasmarha tenyésztésével foglakoztak, többnyire marhákat, kecskéket és juhokat neveltek, emellett a vadászat és a halászat továbbra is fontos megélhetési forrást jelentett számukra. Az élelmet nagy fületlen tárolókban (pithos) és edényekben tárolták a házaikban. A sütéshez, főzéshez durva, kézzel készített edényeket használtak, míg a talált, Tisza-kultúrához tartozó, luxus kerámiákat speciális díszekként tartották. A textil imitációs motívumokkal gazdagon díszített edények és serlegek, a hihetetlen szakértelemmel készített ékszerek, nyakláncok, fülbevalók és gyűrűk, illetve a kivételes kézügyességgel kidolgozott antropomorf figurák csak egy részét képezik annak a kincsnek, amelyet a földben leltek fel ezen e helyen. Az egyik fontos, őskori mesterek által készített mű, az az edényt tartó ülő szobor, amely a többi lelet másolatával együtt a Törökbecsei Művelődési Házban tekinthető meg.
Az első régészeti feltárásokat 1894 és 1895 között végezték Orosz Endre és Berkeszi István régészek irányításával, akik a temesvári múzeum munkatársai voltak. Később 1903-ban és 1904-ben folytatódtak az ásatások. Az újkőkorszaki település mellett néhány száz méterre egy bronzkori település maradványait is fellelték. Amikor 1895-ben Borjas közelében átirányították a Tisza folyását, az őskori plató egy kis részét is felásták. Ekkor felfedeztek egy éléskamrát, ami 38 bronz tárgyat tartalmazott, ismertebb nevén a Borjas kamrát.
Azokat a tárgyakat, amelyeket 1918-ig találtak ezen a lelőhelyen, a két legnagyobb temesvári és szegedi regionális múzeumban helyezték el. A későbbi leletek a belgrádi Nemzeti Múzeumban, az újvidéki Vajdasági Múzeumban és a Nagybecskereki Népmúzeumban találhatók. Az utóbbi években egy amatőr régésznek, a nagybecskereki Joca Bakalov mérnöknek volt nagy szerepe ennek a lelőhelynek a kutatásában. Néhány figyelemre méltó lelete világhírűvé vált a régészeti körökben, mint például a talált mérlegek, ekék és szigonyok. Hosszabb szünet után, a Vajdasági Múzeum régészei a németországi, kieli egyetem régészeivel együttműködve mutattak érdeklődést Borjas modern, multidiszciplináris tudományos kutatása iránt. Mindemellett a törökbecsei önkormányzatnak is jelentős szerepe volt a legújabb régészeti kutatásokban. 2014 óta a nemzetközi régészeti csoport a törökbecsei önkormányzat teljes körű támogatását élvezheti. Ebből kifolyólag 2015-ben egy régészcsoport multimédiás kiállítást szervezett a Borjas lelőhelyről. Ekkor bemutatták az előző két régészeti feltáráskor talált eredeti tárgyakat, illetve a Borjas lelőhelyről származó tárgyak másolatait is, amelyeket előzőleg találtak. A kiállítás ünnepélyes megnyitóján autentikus újkőkorszaki ételeket szolgáltak fel Medović Ildikó régésznő közreműködésével. Az újkőkorszaki különlegességek visszavarázsoltak bennünket a távoli múltba, ami által el tudtuk képzelni, milyen ételeket is fogyaszthattak abban a korban őseink. Egy olyan kihívás volt, amelyet érdemes volt bevállalni!
Azokat a tárgyakat, amelyeket 1918-ig találtak ezen a lelőhelyen, a két legnagyobb temesvári és szegedi regionális múzeumban helyezték el. A későbbi leletek a belgrádi Nemzeti Múzeumban, az újvidéki Vajdasági Múzeumban és a Nagybecskereki Népmúzeumban találhatók. Az utóbbi években egy amatőr régésznek, a nagybecskereki Joca Bakalov mérnöknek volt nagy szerepe ennek a lelőhelynek a kutatásában. Néhány figyelemre méltó lelete világhírűvé vált a régészeti körökben, mint például a talált mérlegek, ekék és szigonyok. Hosszabb szünet után, a Vajdasági Múzeum régészei a németországi, kieli egyetem régészeivel együttműködve mutattak érdeklődést Borjas modern, multidiszciplináris tudományos kutatása iránt. Mindemellett a törökbecsei önkormányzatnak is jelentős szerepe volt a legújabb régészeti kutatásokban. 2014 óta a nemzetközi régészeti csoport a törökbecsei önkormányzat teljes körű támogatását élvezheti. Ebből kifolyólag 2015-ben egy régészcsoport multimédiás kiállítást szervezett a Borjas lelőhelyről. Ekkor bemutatták az előző két régészeti feltáráskor talált eredeti tárgyakat, illetve a Borjas lelőhelyről származó tárgyak másolatait is, amelyeket előzőleg találtak. A kiállítás ünnepélyes megnyitóján autentikus újkőkorszaki ételeket szolgáltak fel Medović Ildikó régésznő közreműködésével. Az újkőkorszaki különlegességek visszavarázsoltak bennünket a távoli múltba, ami által el tudtuk képzelni, milyen ételeket is fogyaszthattak abban a korban őseink. Egy olyan kihívás volt, amelyet érdemes volt bevállalni!
